Látjátuk feleim szümtükhel, mik vogymuk: isá, por és homou vogymuk. Vagyis hát lássátok, kedves barátaim, saját szemetekkel, mik vagyunk. Biorobotok vagyunk. Mi mostanság legalábbis totál, ott Budán, a mókuskerékben. Tavalytól új nagyvezírünk van. Nyár óta új kisvezírünk is. Addig sem volt ugye egy leányálom, na de azóta aztán! Mert az új seprűk kitalálták (az új főnökség), hogy ők aztán most megmutatják, milyen marha jól megy nekik a söprés. Ki is pucoltak a cégtől néhány száz embert. A maradéknak - nekünk - meg azt mondják: növeljük már a feldolgozást. Mert a meló darabszám ugyan évek óta csak nő, embert meg nem kapunk hozzá, de most mutassuk már meg, mit tudunk. Mert eddig ugye...

Júliusban azért úsztunk, mert a szabik... Nem baj, akik a hőségben is bent vannak, növeljék már a feldolgozást. Csak ebben a hónapban tartsunk ki, augusztustól már jobb lesz. Augusztusban a fele csapat még csak most veszi ki a szabiját, na akik bent maradnak, növeljék már a feldolgozást, és csak ebben a hónapban tartsunk ki, szeptembertől aztán majd tök jó lesz már. Szeptemberben egy új informatikai csodát vezetnek be, amit előtte tesztelni kell - azt is nekünk - hát nehogy a nagy tesztelésben az alapmelóval lemaradjunk, szóval leszünk szívesek növelni a feldolgozást. Mert októberben akkor k.rva jó lesz nekünk. És ma... bejött a kisseprű, hogy zamek van némileg az újonnan bevezetett informatikai csodával, így leszünk kedvesek belehúzni, és még növelni a feldolgozást, mert akkor aztán novemberben...

És senki sem röhögte el magát. Meg nem is sírta el magát senki. Az egyik kolléganő már kórházban van, a szívét készülnek épp műteni. Semmi gond, azt a vacakoló kis alkatrészt megbütykölik kissé, és utána... már biztosan képes lesz növelni a feldolgozást...