No akkor annyi előttem szóló után én is összefoglalóznék. Nehogy már kimaradjon, hogy én hogyan láttalak benneteket :)
Először is, tudni kell, hogy elhatároztam, csak kb fél 6-ra megyek oda. Valahogy én sosem szeretek elsőnek érkezni. Aztán... nekiálltam készülődni úgy 4 körül. A buszmegállóban még vettem cigit. Azt is tudni kell, hogy csak 3 megállóra lakom a tett színhelyétől :) 2 megálló után leszálltam, hogy a maradék távot gyalog tegyem meg, és közben azon filóztam, miért is vagyok én itt, ahelyett, hogy a kockás pléd alól pislognám a tévét. Hiszen Ti már rég összekovácsolódott netcsapat vagytok, én meg csak pár hete debütáltam. Na de mindegy már csak nem csinálok hátraarcot. Így is 10 perccel 5 előtt értem a Fecskéhez, és még rágyújtottam egy pad mellett ácsorogva. Gondoltam, skubizok, kik nyitnak be, próbálom kitalálni, ki lehet a "mi" csapatunk tagja a bemenők közül. Aztán én is nekiidultam.
A pubban még sosem jártam, tök ismeretlen terep, a lépcsőn lefelé az futott végig az agyamon, hogy kovácsveranévre... De meg se kellett kérdeznem, már fel is tűnt a sarokban Inci plusz kettő.
Na Incit nem lehetett nem felismerni, dögös-bögyös-vörös a kerekasztal asztalfőjén. Kihúzott derékkal, kezében korsóval vitte a szót, én meg bemutatkoztam, hogy Mary_N. Lehuppanás Díva mellé, szemben Káosz. Nehéz összefoglalni az estét, nagyon pörgött minden, érkezők és távozók, mindent tudni akarunk egymásról, hisz annyi mindent olvastunk már, de mintha sosem lenne elég belőletek, és még csak azt sem tudom, miért. Némelyik barátom nem érdekel ennyire, mint ezek az új, ismerős-ismeretlen arcok.
Érzelmikáoszt nem is értem. Szép arcú, sportos-csini lány, kedves kisugárzással, akiről azt hinném, a kedves és megbízható pasikat vonzza be. Olyasvalaki, aki ránézésre is megérdemli, hogy a tenyerén hordozza egy srác. Ehhez képest neki "L" kell. Miért? Miért? :) Jó lett volna kivesézni a sztoriját, de sajna elvitte őt tőlünk a fránya meccs.
Viszont érkezett Enchanté, a maga visszafogott módján volt jelen egész este, inkább érdeklődőként, talán kevésbé oldottan. Na jó, nem mindenki tud az első perctől feloldódni irl.
Bezzeg Inci. :) Őt nem kell bíztatni, mindig benne van az élet sűrűjében. Legyen szó akár pocsék magánéleti dolgokról, akár alig ismert emberekkel való blogtaliról, neki asszem, száz százalékosan meg kell élni mindent. Semmit sem fél szívvel, mindent teljes bedobással. És még olyan fiatal, mégis mintha többet tudna sokunknál.
No aztán Szingli, akire bevallom, nagyon kíváncsi voltam, ha már ugye szomszéd. Eddig csak a kávéscsészét láttam belőle a kommentjei mellett, és valahogy szőkésnek képzeltem. Ehhez képest erős barna, szimpi szingli, aki majdnem eladta magát Zalánnak, de aztán mégsem. Szerencsére :)
Majd befutott Ádám, egy kazal rózsával, gáláns úriemberként. Lám-lám, tényleg tudja, mi kell a nőknek :) Ezzel együtt is mást kaptam, mint amit vártam. Úgy hittem, valami nagyarcú macsó, aki két perc után gerincre vág minden nőt, és ehhez képest megjelent egy öltönyös Micimackó. Legalábbis nekem olyan kedvesen plüssmedvés, és bizony nehéz őt azonosítanom a blogjában leírtakkal. Talán az ikreksége miatt ez a kettősség? Hümm, nem hagyott elég időt a megfejtésre, várták az írek.
Közben már ezerrel tippeltük, mikor is jöhet Anyus, hiszen már napközben írta, hogy ő is elindult. De hol késhet? És persze akit emlegettünk, gyorsan közénk is libbent: Vagyok aki vagyok. Energikus, határozott fellépésű nő, erős kisugárzással. Hol marad ez a férjuram mellett? Haza is tessék vinni ebből a tűzből, és felperzselni vele az unalmas hétköznapokat!
Na aztán belemélyedtünk Dívával, és nemistudom hányszor tíz percre kivontuk magunkat a forgalomból. Két csaj, akik mintha rég nem látták volna egymást: hát Te hogy vagy, veled mi történt. És mintha mindent tudnék róla, értem és érzem a mondanivalóját, az élete folyását, a szoknya mögött megbúvó, határozott nadrágot. Ember legyen a talpán, aki leveteti vele :)
Valahogy arra eszméltem, hogy lám, megjött Styx is. Fura, miért pont a hapsikat képzeltem másnak? :) Róla azt gondoltam volna, hogy kopasz jó40-es. Ehhez képest dús sörény, bozont kobak-északon és kobak-délen. Nagy dumás ő is, az látszik. És szívesen beszél magáról, társasági ember, nem az a titokzatoskodó, mint az utolsó napos blogban, ahol róla semmit. Tegnap, közöttünk nagyon is jelenvaló volt.
És aztán végre leért az a bizonyos kovácsvera, aki véletlenül sem az, ellenben ő: aJeti. Igen, Szingli jól őrizte az inkognitóját, vállig érő hajúnak mondta, aztán mégsem. Látszott az első munkanap nyoma, sok lehetett az élmény egyszerre az új helyen, aztán közénk csöppenve már egy locsi-fecsi társaságban nem lehetett könnyű. Kicsit távol is maradt, lélekben befelé, úgy láttam. Pedi annyi-annyi kíváncsiság volt bennünk Veled kapcsolatban. De talán így jó, nem mindenkit sikerült elsőre megismerni, lesznek még élmények a következő talin is.
Mert ugye lesz következő?
