Rebegd a szótlan, messzi tájnak: vágylak!
Súgd forrón a bús, fagyott határnak.
Kikelet, ha jő, már hol leszek neked…
Nap táncán hullatsz szivárvány könnyeket.
Ma sátrat borítasz álmunk fölé óvva,
S nevünket írod sárral, lánggal hóba
Langyos szél kutatja, jelet – hiába – nem lel
Válaszra kérdés, mely szellemhangnak felel.
Bujdosnál nyárba, szívedbe jégkéz markol
Ezer pillantás kísért, ha nyugtalan elalszol.
Riadsz egy órán remegve, fázva, kérve,
Örök szerelmet esküdsz egy rég feledett névre.
Ha hó pereg zöld lomból, akkor hullasz majd térdre.
