Hivatalosan is megerősítést nyert felülről, hogy költözünk. Mármint cégesen. Eléggé sikerült már csökkenteni a létszámot ahhoz, hogy el lehessen adni egy rakás, a cég tulajdonában lévő ingatlant, és összecuccolni minden különálló egységnek. Lesz egy új, jó nagy ronda irodaház - úgy júniustól -, ahol mindeki (aki megmaradt) elfér.

De hogy ezt miért csak mostanság kellett közölni? Hetek óta erről sutyorgott mindenki. Mindig mindent megtudunk hamarabb. Mindig minden kiszivárog előbb. Nem hiszem, hogy ez olyan meglepő lenne, a nagyok mégsem vesznek róla tudomást. Sőt, legtöbb esetben még tagadnak is, hatalmas szemeket meresztve, hogy jaj hát miért gondoljátok?!...

Annyira gusztustalan színjáték az egész. Bármekkora cég is vagyunk - voltunk -, azért a hírek, pletykák két nap alatt mindig is körbeértek, Békéscsabáról fel Pestre, és tovább Pécsig. Minek hülyének nézni a kollégákat? Kollégák... Nem is annak kezelnek. Négyéves gyereknek tartanak, akinek beadod, hogy ha nem vagy jó, nem jön a Mikulás bácsi.

Annyira persze nem tartanak hülyének, hogy a melót ránk bízzák... :) Azt kapjuk dögivel, nemrég be is hívott minket - úgy csapatostul - a kisseprű, hogy na akkor szedjük már össze magunkat. (Asszem említettem, hogy tavaly június óta mindig az a szlogen, hogy húzzunk bele és nyomjuk meg a feldolgozást.) Na most már aztán kapjuk már össze magunkat. Eddig ugye bejártunk körmöt reszelgetni...

Szóval: azt már jó régóta megtanították nekem, hogy aki tudja, csinálja. Aki nem tudja, tanítja, és aki nem tudja tanítani, az igazgatja. Ezen tehát már-már nem is akadok fenn. De hogy mellette az infóhiánnyal vagy a félinfókkal, és dezinfókkal hülyére is veszik az emert, na azt nem bírom benyelni.

És már megint elindult a sutyorgás, hogy van egy kisebb egység, akikre április 1-től nincs szükség. Persze a nagyvezírük kiment látogatóba és "megnyugtatta" őket. Nem az első eset, hogy nyugtató injekciót kap, akit aztán ki fognak végezni. Hát... kíváncsi leszek.

Meg arra is, hogy ahol én melózom, az az egység meddig marad meg. Igazából néha már nem is bánnám, ha ránk kerülne a sor. Oké, sok kollégám megszívná, és őket sajnálnám is. Nekem valahol megkönnyebbülés lenne. Hogy akkor miért nem lépek magamtól? Mert megszoktam. Mert a közösség hiányozna. Mert mégiscsak jó lenne még innen gyesre menni. Vagy mert szakmailag alapvetően érdekes lenne, amit csinálok. Vagy mert nem vagyok normális. Lehet választani.